Védői észrevétel 1,1 millióért

Magánszakértői vélemény jelentősége

Számtalan olyan ügy van, amelynek a büntetőjogi megítélése alapvetően különleges szakértelmet igényel. Tipikusan ilyen ügyek a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetési ügyek, például az ún. orvosi műhibás esetek.

Ezekben az eljárásokban már a nyomozati szakaszban szakértőt rendelnek ki. Az elkészült szakvélemény alapján pedig eldől/het, hogy gyanúsítottkénti felelősségre vonásra sor fog-e kerülni, vagy sem.

Ha a szakvéleményre alapítva gyanúsítottként kerül kihallgatásra az ügyfél, akkor nagyon nem mindegy, hogy a szakvélemény tartalmát-, vizsgálati módszereit-, megállapításait hogyan vitatja a védő és/vagy a gyanúsított.

Az egészségügyi szolgáltatás nyújtására vonatkozó 1997. évi CLIV. törvény (továbbiakban Eütv.) rendelkezései közül általános előírás, hogy a 77. § (3) bekezdése értelmében az orvost kötelezettség terheli, hogy a beteg egészségügyi ellátása során az ellátásban résztvevőktől általában elvárható gondossággal, valamint a szakmai és etikai szabályok, illetőleg irányelvek, továbbá az egyéb írott és íratlan szabályok betartásával járjon el.

A Btk. 165. § (1) bekezdésében meghatározott foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetést az követi el, aki foglalkozási szabály megszegésével más vagy mások életét, testi épségét vagy egészségét gondatlanságból közvetlen veszélynek teszi ki, vagy testi sértést okoz.

Az orvosi tevékenység körében a bírói gyakorlat egységes abban, hogy általában akkor állapítja meg a műhibáért való felelősséget, ha az orvos a tevékenységét nem szabályszerűen (lege artis) végezte, míg ha az orvosi szakmai előírások megtartása mellett – akár a beavatkozás közben, akár ezt követően – áll be a szövődmény: ez olyan kockázatnak minősül, amely a magatartás jogellenességének a hiányában kizárja az orvos büntetőjogi felelősségének a megállapítását.

Az Eütv. 129. § (1) bekezdése értelmében a kezelőorvos joga, hogy a tudományosan elfogadott vizsgálati és terápiás módszerek közül – a hatályos jogszabályok keretei között – szabadon válassza meg az adott esetben alkalmazandó, általa, illetve az ellátásban közreműködő személyek által ismert és gyakorolt, a rendelkezésre álló tárgyi és személyi feltételek mellett végezhető eljárást. A kezelőorvos joga a vizsgálati és terápiás módszerek megválasztása, jelen esetben a szülés módjáról, levezetéséről való döntés, felelős az általa választott módszerért és annak elvégzéséért, azaz, hogy az a szakmai szabályok szerint történt-e.

A foglalkozási szabályok tartalmát írott jogi normák, igazgatási szabályok, rendeletek, utasítások, de a szakma általánosságban elfogadott, íratlan szokásszerű szabályai is meghatározhatják.

Az orvosi tevékenység (gyógykezelés) során fellépő esetleges káros következmények azonban nem csupán a foglalkozás szabályainak megszegéséből, hanem abból a tényből is adódhatnak, hogy szinte minden orvosi beavatkozásnak különböző mértékű kockázata van.

Alapvető jelentőségű tehát annak eldöntése, hogy az adott káros következmény szabályszegés folytán jött-e létre, vagy pedig a gyógyítással együtt járó kockázatból ered-e. Ez utóbbi esetben ugyanis az orvos büntetőjogi felelőssége nem állapítható meg.

A gyógyítás kockázata a beteg életének, egészségének vagy testi károsodásának azt az objektív meglévő, akár előre látható, akár rejtett veszélyét jelenti, amellyel az adott beavatkozás az orvosi foglalkozás szabályainak megtartása mellett járhat.

A közelmúltban elém került ügyben a korábban eljárt ügyvéd az ügyfelével közölte, hogy elviszi egy i.ü. orvos szakértőhöz, aki bevon még egy másik szakértőt is, és 1,1 millió forintért készítenek egy (magán)szakvéleményt, amely majd cáfolja a nyomozó hatóság által kirendelt szakértői intézet által kijelölt szakértő véleményét. Nosza, gyorsan fel is kérték a “nagynevű szakértőt” aki csak itt és csak most 3 millió helyett 1,1 millióért vállalta a “szakvélemény” elkészítését. Az ügyfél a “rendkívüli szakértői akciónak” örülve azonnal igent mondott, és az sem volt mellékes, milyen pszichés nyomást gyakorolt rá a nyomozás során kirendelt szakértő szakmailag elmarasztaló véleménye.

A kolléga csak arról nem tájékoztatta ügyfelét – mert sajnálatosan maga sem volt tisztában vele-, hogy az így elkészített szakértői vélemény nem lesz más, mint egy egyszerű védői észrevétel, azaz nem minősül szakvéleménynek, az azt elkészítő szakértők nem lesznek tanúként kihallgathatóak, így gyakorlatilag kidobja a pénzt az ablakon a semmiért.

Az ügy áttanulmányozása után haladéktalanul megtettem a szükséges védői indítványokat a szakértői vélemény/ek kiegészítésére, az alábbi szempontok figyelembe vételével.

A magánszakértői vélemény felhasználhatósága

A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be) 39. § (1) bekezdés g) pontja meghatározza, hogy a terhelt jogosult arra, hogy bizonyítékot terjesszen elő, indítványt és észrevételt tegyen.

A Be. 42. § (1) bekezdése szerint a védő teljeskörűen gyakorolhatja a terhelt mindazon jogát, amely jellegénél fogva nem csak a terhelt személyéhez fűződik. A védő e jogokat önállóan, védői jogokként gyakorolhatja.

A nyomozás és az előkészítő eljárás részletes szabályairól szóló 100/2018. (VI. 8.) Korm. rendelet 105. §-a alapján:a nyomozó hatóság a tényállás tisztázásához szükséges megalapozott bizonyítási indítványt teljesíti.

A Be. 190. § (1) bekezdése meghatározza:

A terhelt és a védő szakértő kirendelését indítványozhatja, az indítványban megjelölheti a szakértő személyét. Az indítványról a bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság határoz. A határozat ellen nincs helye jogorvoslatnak.

(2) A terhelt és a védő szakértőnek magánszakértői vélemény elkészítésére adhat megbízást, ha

a) a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság a szakértő kirendelésére vonatkozó indítványukat elutasította, vagy

b) az ügyészség vagy a nyomozó hatóság nem az indítványukban megjelölt szakértő kirendeléséről határozott.

(3) Ha a terhelt vagy a védő indítványa olyan tény szakértő általi megállapítására vagy megítélésére irányul, amelyet az ügyészség vagy a nyomozó hatóság által kirendelt szakértő által készített korábbi szakvélemény már vizsgált, magánszakértői vélemény elkészítésére akkor adható megbízás,

  • ha a terheltnek vagy a védőnek a 197. § (1) bekezdés szerinti felvilágosítás adásra, illetve
  • szakvélemény kiegészítésére, vagy
  • a 197. § (2) bekezdés szerinti újabb szakértő kirendelésére irányuló indítványát elutasították.

A szakértő kirendelésére, vagy a szakvélemény kiegészítésére vonatkozó indítványt tehát érdemben el kell bírálni, annak helyt adva, vagy az indítványt kell elutasítani határozattal, de a határozattal szemben nincs helye panasznak.

Az indítvány elbírálása nélkül (így adott esetben a határzat meghozatala nélkül) tehát a terhelt és védője el van zárva a magánszakértői vélemény beszerzésétől.

Ennek kiemelkedő jelentőségét a Be. 198. § (1) bekezdése adja:

“Az előterjesztett, illetve előadott magánszakértői vélemény akkor minősül szakvéleménynek, ha a terhelt, illetve a védő a 190. § (2)-(4) bekezdésének megfelelően járt el.

Egyéb esetben a magánszakértői vélemény a terhelt, illetve a védő észrevételének minősül, a szakértő pedig a szakkérdésre vonatkozóan tanúként nem hallgatható ki.”

Amennyiben pedig a bizonyítási indítványainknak helyt ad, és az így lefolytatott szakértői bizonyítás sem vezet eredményre, úgy ezt követően a Be. 197. § (3) bekezdése alapján

„Ha a szakértők véleménye eltér, az eltérést a szakértők egymás jelenlétében való meghallgatásával lehet tisztázni.”

Amennyiben a szakvélemények közötti ellentmondások így sem oldhatóak fel:

A Be. 197. § (4) bekezdése alapján:

„Az (1)-(3) bekezdésben meghatározott intézkedéseket követően újabb szakértő abban az esetben rendelhető ki, ha az ugyanazon bizonyítandó tényre ugyanazon vizsgálati anyag alapulvételével készített szakvélemények között az ügy eldöntése szempontjából lényeges szakkérdésben továbbra is feloldhatatlan eltérés mutatkozik. Az így kirendelt szakértőnek abban a kérdésben kell állást foglalnia, hogy a szakvélemények közötti eltérés mire vezethető vissza, szükséges-e bármelyik szakvélemény kiegészítése, illetve hogy az ügyben újabb szakvélemény beszerzése szükséges-e.”

Ha a védő nem a fent leírt módon jár el, úgy az általa 1-, 3- vagy akár több millióért készíttetett szakvélemény egy egyszerű észrevételnek fog minősülni, amelyet jó eséllyel csak átlapoznak majd az aktában, szemben a nyomozó hatóság, ügyészség, vagy bíróság által kirendelt szakértő véleményével, aki a tárgyalóteremben tűzön-vízen át védeni fogja a véleményében foglaltakat. Ezzel szemben pedig a védői észrevétel bizony súlytalan lehet. Adott esetben a nyomozati szakaszban ezen múlhat az eljárás megszüntetése, és a bírósági szakasz elkerülése.

Dr. Csontos Zsolt LL.M.

gazdasági büntetőjogi szakjogász

0630-768-7595

drzscsontos@icloud.com

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .