Az emlékezés alapjai I.

Tapasztalataim szerint a legtöbb kihallgató –részben elméleti és gyakorlati oktatás hiánya miatt, részben saját magával szemben támasztott követelmények hiánya miatt – nincs tisztában az emlékezést megalapozó, azt befolyásoló, megváltoztató, torzító hatásokkal, ezek kialakulási folyamataival, tudományos megállapításaival. A legtöbbször azt gondolják, hogy akit kérdeznek, annak tudnia kell, sőt tud is a kérdéses eseményekről, és biztosan hazudik amikor nem mond el mindent, vagy azt mondja nem emlékszik. Ez pedig számtalan kihallgatási konfliktushelyzetet okoz, amely leginkább hátráltathatja az ügy valósághű felderítését.

A pszichológia tudomány az emberi emlékezés alapjait, az emlékképek mélységeit és az azokban eltéréseket, deviációkat a kognitiv pszichológia tudományán belül kutatja és tárja fel.

Richard Noll és Carol Turkington (1994.) memóriakutatók több emlékezetzavart is összegyűjtöttek, amelyeket részletesen leírtak és igyekeztek magyarázni.

Az orvostudományon belül, anatómiai szempontok alapján az emlékezetet határozottan nehéz lokalizálni, nem létezik olyan jól  körülhatárolt terület, amely az emlékezet esetében határozottan körülírható lenne. Az agy számos különböző részében sejtek működésének folyamataként kell felfogni, vagyis az emlékkép az emlékezeti folyamat beindulásakor aktiválódik és kerül előtérbe. Természetesen a rövid és a hosszú távú emlékezet szempontjából vannak kiemelkedően fontos területek, ilyenek a prefrontális lebeny és a temporalis lebeny, amelyek kiemelt fontossággal  bírnak a különböző emlékképek felidézésében. Az említett agyterületek között számos összeköttetés létezik, amelyek sérülése súlyosan károsíthatja az emlékezetet.

Egyes kutatások három fő összetevőre fókuszálnak az emberi emlékezettel kapcsolatban. Ezek az események észlelési körülményei, az észlelő (emlékező tanú, sértett, gyanúsított) észleléskori jellegzetességei és az észlelési aktivitás.

Az emlékezetben keresett esemény jellemzői:

1. Az esemény észlelési ideje meghatározza annak felidőzhetőségét. A hosszabb idő javítja a felidőzhetőséget.

2. Minnél gyakrabban figyelhető meg az esemény, várhatóan annál hitelesebb az emlék róla, annál részletsebb lesz a felidézés is.

3. A szokásostól eltérő, színes, újszerű, érdekes részletek kiugróak, figyelemfelkeltőbbek, mint a többi. A kiugró elemek könnyebben, részletesebben előhívhatóak. Eközben elnyomják a körülette lévő egyéb információkat. Emlékezzünk csak vissza pl. Matrix című film „vörösruhás nő“ jelenetére, amikor is a vörös ruhában megjelenő feltűnő szépség minden mást észrevehetetlenné tett maga körül. Ez nem egy filmes túlzás, az emberi agy a valóságban is pontosan így működik.

  • https://www.youtube.com/watch?v=GraYRymqQ4c

4. Az észlelt tény, esemény, információ típusa. Amennyiben ,,mindennaposak” vagy átlagosak, pl. magasság vagy testfelépítés, esemény időtartama, a gépkocsi sebessége, egy beszélgetés részletei nem könnyen felidézhetőek. Ugyanakkor nagy eltérés van a felidézés pontosságában ugyanazon eseménnyel kapcsolatban két ember között is.

5. Talán meglepő, de a kevésbé erőszakos események könnyebben felidézhetőek, mint az erőszakosak. Ugyanígy az erős érzelmi bevonódást kivaltó eseményekről tett vallomások kevésbé megbízhatóak.

A kihallgatottat érő jellemző befolyásoló hatások

1. A stressz és az erős érzelmekkel járó szituációk egy bizonyos pontig (egyéni jellemzőtől függően) növelik az emlékezeti/felidézési teljesítményt, azon túl viszont csökkentik. A stressz és az erős érzelem beszűkítik a figyelmet, gyengítik a részletekre való emlékezeti/felidézési teljesítményt. Egy erős inger (pl. rászegeződő kés látványa) minden más részletet felülírhat, és gátolhatja a többi részlet észlelését, ennek következtében felidőzhetőségét.

2. Az elvárások és attitűdök (beállítódások) erősen irányítják a figyelmet így a későbbi felidézést is. Ilyen elvárások lehetnek:

a) kulturális sztereotípiák,

b) a múltbéli tapasztalatokból származó elvárások,

c) személyes (érzelemmel telített) értékek, sérelmek és

d) ideiglenes „elfogultság“ (pl a medvének nézi a fa mögéött mozgó embert, mert az az ideiglenes elvárása, hogy a fa mögött az erdőben a medvének kell mozogi, nem pedig egy másik embernek).

Észlelési aktivitás

Ha egy esemény során egy (az észlelés során fontosnak tartott) aspektusra koncentrálunk, az rontja az esemény többi összetevőéjének észlelését (így a rájuk valód emlékezést). Vallomástételkor így a(z) (utólag) a fontosabb részletekkel kapcsolatos emlékezeti, felidézési teljesítmény jelentősen rosszabb lesz. (Pl. a fegyveres rablás áldozata a menekülési lehetőségére koncentrál, félve attól, hogy megölik, így nem jegyzi meg az elkévető arcát, vagy más fontos egyedi jellemzőit).

A pszichológiai sebezhetőség emlékezésre gyakorolt hatásai (Heaton et al. 2010 alapján)

A fogalom azokat a pszichológiai jellemvonásokat és mentális állapotokat jelöli, melyek növelik a hajlamot a “hamis” ( itt nem a valóságban megtörténtekkel azonos eseményekre) vallomás megtételére, amely lehet akar csak pontatlan, nem megbízható vagy félrevezető, de akár hamis beismerést is eredményezhet. Egy kutatásban pszichológiai tesztekkel vizsgálták a gyanúsítottak és a tanúk mentális állapotát közvetlenül a kihallgatás után. Az eredmények szerint a gyanúsítottakra (szignifikánsan) inkább jellemző volt a depresszió, a reménytelenség, és a személyiségzavarokra jellemző állapot, mint a tanúkra. Valószínűleg a gyanúsítottak számára maga a gyanúsítotti státusz ,,zavart mentális állapotnak” megfelelő pszichés állapotot idéz elő.

A pszichés sebezhetőség jelei négy csoportba rendezhetőek a tanúknál, gyanúsítottaknál vagy akár áldozataiknál. A négy csoport a mentális zavarok, a (funkcionálisan) abnormális mentális állapotok, az intellektuális zavarai és bizonyos személyiségjellemzők.

1.Mentális zavarok

Ez a vizsgálatok alapján a klinikailag diagnosztizálható pszichiátriai problémákat mint pl. skizofréni, depresszió, a személyiségzavarokat pl. skizoid, borderline és a tanulási zavarokat jelenti. Ezek a pszichiátriai problémák oly mértékben torzítják az észlelés, a valóságérzékelést, az itélőképességet, hogy a vallomásokat ezekben az esetekben fenntartásokkal kell kezelni. Bizonyos személyiségzavarok esetében pl. hisztrionikus, az átlagosnál jelentősen magasabb a befolyásolhatóság és a konfabulációra való hajlam, vagy jelentősen alacsonyabb pl. antiszociális a következményekkel való törődés.

2. Abnormális mentális állapot (funkcionalis)

Abnormiális mentális állapot pszichiátriai előtörténet hiányában is kialakulhat. Oka lehet némely testi betegség, mint a cukorbetegség, alkohol vagy szerhaszálat vagy az elvonási tünetek illetőleg a túlzott szorongás is.

3. Az intellektuális működés zavarai

A leromlott vagy eleve alacsony intellektuális képességek (pl. értelmi fogyatékosság) rontja mind a helyzetek megértését, az emlékezeti teljesítményt. A megértés hiánya miatti kiszolgáltatottság növeli a szuggesztibilitást, magasabb a behódolás valószínűsége, hiányzik vagy jelentősen megnehezül a vallomás következményeinek megértése.

4. Bizonyos személyiségjellemzők

A legkutatottabb személyiségjellemzék a szuggesztibilitás /befolyásolhatóság, a behódolás és az engedékenység. A befolyásolhatóság azt a tendenciát jelenti, hogy irányított kérdésekre (amelyek szinte kivétel nélkül jellemzőek minden kihallgatásra) az elvárásnak megfelelő választ adjon. Az átlag populáció kevesebb mint 5%-anak magas a szuggesztibilitási hajlama.

A behódolás jelenti a hajlamot arra, hogy kétség esetén megerősítően reagáljon a személy a feltett kérdésre. Az engedékenység a behódolással szorosan összefügg.

A hamis beismerő vallomás (Kassin et al. 2010) egy olyan bűncselekmény elkövetésének beismerése -rendszerint részletesen ismertetve az elkövetés módját és motivációját- melyet a beismerő nem követett el. Négy fő ok következtében szokott kiderülni a beismerő vallomás hamissága (Kassin et al. 2010):

Fotó: www.apa.org

(1) később kiderül, hogy nem történt bűncselekmény, pl. az elhunytról kiderül, hogy természetes halállal halt meg;

(2) további bizonyíték támasztja alá, hogy a vélt elkövető nem követhette el a bűncselekményt pl. nyilvánvalóan máshol volt az elkövetés időpontjában;

(3) a valódi elkövető -akinek nem volt semmilyen kapcsolata a gyanúsítottal- kézre kerül és olyan bizonyítékot szolgáltat, ami igazolja bűnösségét;

(4) tudományos bizonyíték -napjainkban leginkább a DNS minta- igazolja a gyanúsított ártatlanságát.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .