Jelen pillanatban a leginkább közérdeklődésre számot tartó bűnügy hazánkban a 2000. május 28. napján Baja külterületén történt, az akkor 11 éves kisfiú, Till Tamás meggyilkolásának ügye.
2024. december 14.-én a Bács-Kiskun Vármegyei Főügyészség indítványára a Kecskeméti Járásbíróság nyomozási bírája elrendelte a Till Tamás sérelmére elkövetett háromszorosan minősített emberöléssel megalapozottan gyanúsított F.J. nevezetű férfi letartóztatását. Az ügyészség sajtóközleményében rögzítette:
„Helyesnek bizonyult az az ügyészi álláspont, hogy a büntetőeljárást le kell folytatni és a büntetőjogi felelősség megállapításához a vizsgálatot el kell végezni.”
Az ügyről az ORFK képviseletében Dr. Petőfi Attila r. vezérőrnagy, főkapitányi biztos tartott sajtótájékoztatót 2024. augusztusában. Az ekkor arról tájékoztatták a közvéleményt, hogy ezév július 11-én a Bács-Kiskun Vármegyei Főügyészség helyettes vezetője azzal kereste meg az ORFK-t, hogy egy bűnügyi tartalmú információt ellenőrizzen. Ezt egy ún. körözési eljárás (azaz nem büntetőeljárás, hanem közigazgatási, anno államigazgatási eljárás ) keretében ellenőrizték. Az alap információ arról szólt, hogy a bajai gyermekotthon egykori „hallgatói” (vélhetően lakói) közül valaki a 2000-es évek elején segített egy holttest eltüntetésében, elásásában. (már ez az információ önmagában emberölés egyszerű gyanúját jelenti, azaz nyomozás elrendelésének alapja lehetett volna)
Az információ forrását egy 44 éves budapesti vállalkozó szemében lelték fel aki elmesélte, hogy a 2000-es évek közepén előszeretettel alkalmazott egykori bajai diákokat akik a gyermekotthonban tanultak szakmákat és ezek közül egy Pétertől hallotta először, majd az általa előadott történetet megerősítette egy János utónevű fiatalember is. A Péter utónevű fiú utóbb öngyilkos lett, így őt már kihallgatni sem tudták.
Szóval az információk arról szóltak, hogy a 2000-es évben Baján dolgozott egy akkor 60 éves esztergályos mester, aki a vállalkozását a városon belülről áthelyezte a tanyavilágban ekkor már tulajdonolt ingatlanába, ahol volt egy 800 m²-es csarnok és családi ház is, melynek a melléképületében betonozási munkákat végeztetett, többek között ezekkel a fiatal hallgatókkal, akik közül a Pétert kérte meg arra, hogy segítsen neki, napi 500 forint ellenében. Ekkor a betont a fiatalember keverte és talicskával tolta be a helységbe, melynek során a talicska kereket megbillent, előkeveredett egy holttest. Először a tulajdonos a kérdésekre nem adott egyenes választ, később megfenyegette a diákot illetőleg pénzt ígért a hallgatásáért és a segítségét kérte. Végül eltemették közösen ezt a fiatalembert, lebetonozták a felette lévő réteget.
Mindezt az információt nekik a János utónevű egykori hallgató szolgáltatta, aki készséggel megmutatta (azonosította) a rendőröknek a szereplőket, így a 60 év körüli esztergályos mestert, akit Józsi bácsiként neveztek meg, valamint a Péter utónevű fiút is, továbbá térképen is és fizikailag megmutatta az ingatlant, a melléképületet is.
Július 30-án a rendőri szervek munkatársaival kutatás szemlét foganatosítottak, a betont feltörték, majd alatta a földbe ásva, építési fólia alatt találtak egy 145-146 cm hosszúságú holttestet, ami már a megtalált ruházat alapján is kis hasonlóságot mutatott Tamáshoz, majd a DNS vizsgálat alapán megállapítást nyert, hogy a 2000. május 28.-án eltűnt kisfiút, Till Tamást találták meg.
A szülők a rendőrséghez fordultak. Ez a körözési tevékenység különböző intenzitással folyt, a hozzátartozók, az útvonalon elhelyezkedő lakó ingatlanok tulajdonosaitól kezdve nagyon sok, több száz embert hallgattak meg, a vallomások egy részét poligráffal is ellenőrizték. „Bizonyosság az idén, ugye július 30-án történt ebben az ügyben a holttest felfedezésével”. A rendőrség még ekkor is azt mondta, ez egy körözési eljárás, ami a holttest azonosításáig tartott, és ezt követően rendeltek el nyomozást az ügyben, mivel a minősített emberölés esetei, így a 14. életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberölés sem évül el.
Ezt követően a Rendőrség újabb sajtótájékoztatón már arról számolt be, hogy az információt hozó F. János követte el a szörnyű gyilkosságot, a bűncselekményt beismerte, de tekintetében, mivel 16 éves volt a bűncselekmény elkövetése idején, ezért a hatályos Btk. szerint a büntethetősége elévült, őt tanúként hallgatták ki, és szabadlábon távozhatott a rendőrségről.
Érthetően hatalmas felháborodást váltott ki ez a jogi helyzet, álláspont, majd ezt követően két nappal a Bács-Kiskun Vármegyei Főügyészség sajtóközleményben tudatta, hogy álláspontjuk szerint:
„mind az elkövetéskori, mind a jelenleg hatályos Btk. kizárja a büntethetőség elévülését a minősített emberölés esetében. Az elévülés kizártsága tehát a bűncselekményhez kapcsolódik – a hatályos törvényben az életfogytiglani szabadságvesztéssel fenyegetettsége miatt –, nem pedig az elkövetőhöz. A fiatalkorú terheltek esetében a Btk. a büntethetőség elévülési határidejének számításával összefüggésben tartalmaz speciális szabályokat. Figyelemmel azonban arra, hogy a minősített emberölés elévülését a törvény kizárja, elévülési határidő számítása ebben az esetben fogalmilag kizárt, így a speciális rendelkezések sem alkalmazhatók e tekintetben. Az tehát, hogy a megalapozott gyanú szerint a gyanúsított fiatalkorúként követte el a bűncselekményt, a büntethetőség elévülése szempontjából nem bír jelentőséggel. A fiatalkorúakra vonatkozó kedvezőbb szabályokat kizárólag a kiszabható büntetés mértékének meghatározása során kell figyelembe venni.”
Véleményem szerint egyetlen szakember sem gondolhatja azt komolyan, hogy a rendőrség egy ilyen tárgyi súlyú-, és ilyen közérdeklődésre számot tartó ügyben úgy állítja ki Dr. Petőfi Attila tábornokot, mint az Országos Rendőr-főkapitány biztosát az országos sajtó elé, bejelentve, hogy hazaengedtek egy önmagát gyilkosnak valló személyt, hogy előtte az ügyészséggel a nyomozó hatóság nem egyeztetett arról, hogy gyanúsítsanak-e vagy sem. Véleményem szerint tehát az ügyészség álláspontjában is utóbb állt be változás, amit persze semmi sem tilt. Talán akkor sem tévedünk nagyot, ha feltételezzük, hogy a Legfőbb Ügyészség jelezte, hogy érdemes újból értelmezni a jogszabály szövegét.
Amikor tehát a Tábornok Úr az elévülésről beszélt a sajtótájékoztatón, azt jól megfontoltan tette, tudván azt is, hogy ez a hír nagy hullámokat fog vetni a hazai közéletben (is).
Nézzük meg, hogy miért mondhatta azt a Rendőrség, hogy a szörnyű gyilkosság elévülhetett.
Az elévülés kérdése
A bűncselekmény idején hatályban volt, a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. véi IV. törvény, azaz a régi Btk. szerint:
„32. § A büntethetőséget megszünteti
b) az elévülés,…”
A 33. § (2) bekezdés c) pontja meghatározta, hogy nem évül el az emberölés súlyosabban minősülő esetei [166. § (2) bekezdés a)-i) pontjai];
A Btk. 166. § (2) bekezdés i, pontja tartalmazta, hogy a büntetés tíz évtől tizenöt évig terjedő, vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha az emberölést tizennegyedik életévét be nem töltött személy ellen követik el. Az egyéb minősítő körülményekkel most nem foglalkozom, mert azok már igen komoly bizonyíték értékelő tevékenységen alapuló jogi minősítésen múlnak, lásd! előző cikkemben írt szigetszentmiklósi rendőr által elkövetett emberölést, amely elsőfokon különös kegyetlenséggel elkövetett emberölésként értékelt a bíróság, majd a 2. fok ugyanazon bizonyítékok alapján erős felindulásban elkövetett emberölést állapított meg, így lett 18 év fegyházból 7 év börtön a gyilkoló rendőr jussa…
A fiatalkorúakra vonatkozó speciális rendelkezéseket a Btk. VII. Fejezete tartalmazta.
A régi Btk. 110. § (2) bekezdése rögzítette, hogy a bűncselekmény elkövetésekor tizenhatodik életévét betöltött fiatalkorúra kiszabható szabadságvesztés leghosszabb tartama életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekmény esetén tizenöt év;
Ugyanezen törvényhely (4) bekezdése szerint:
A (2) és (3) bekezdés esetén kívül a fiatalkorúra kiszabható szabadságvesztés leghosszabb tartama öt év akkor, ha a bűncselekmény öt évet meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő.
(5) A büntethetőség elévülése határidejének számításánál és a visszaesőkre vonatkozó rendelkezések szempontjából a (2)-(4) bekezdésekben meghatározott időtartam az irányadó.
A jelenleg hatályos Btk. (melyet a Rendőrségnek figyelembe kell/ett vennie) szerint:
Alapvetésként rögzíteni szükséges, hogy az „új” Btk. 2. §-a meghatározza:
„(1) A bűncselekményt – a (2)-(3) bekezdésben foglalt kivételekkel – az elkövetése idején hatályban lévő büntető törvény szerint kell elbírálni.
(2) Ha a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő új büntető törvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új büntető törvényt kell alkalmazni.”
„26. § (1) A büntethetőség – a (2)-(3) bekezdésben meghatározottak kivételével, illetve az egyes bűncselekmények elévülésének kizárásáról szóló törvény eltérő rendelkezése hiányában – elévül a büntetési tétel felső határának megfelelő idő, de legalább öt év elteltével.”
Ugyanezen törvényhely (3) bekezdés b) pontja szerin nem évül el a büntethetősége az életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekményeknek.
A Btk. 160. § (1) bekezdése fogalmazza meg az emberölés törvényi tényállását:
„Aki mást megöl, bűntett miatt öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
A (2) bekezdés i) pontja a régi Btk-val egyezően szabályozza, hogy a büntetés tíz évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha az emberölést tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére követik el.
A Btk. 105. §-a viszont kimondja:
„(1) Fiatalkorú az, aki a bűncselekmény elkövetésekor tizenkettedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadikat nem.
(2) E törvény rendelkezéseit a fiatalkorúakra a jelen fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.”
A fiatalkorú terheltekkel szemben a büntető anyagi, eljárási és végrehajtási jog a felnőtt elkövetőkhöz képest számos eltérő szabályt állapít meg, mégpedig azért, mert a fiatalkorú erkölcsi értékrendje, értelmi fejlettsége még nem alakult ki teljes mértékben, az ebben az életszakaszban is fejlődik; a fiatalkorú csekélyebb élettapasztalattal rendelkezik, és ezért nem minden esetben képes maradéktalanul felismerni cselekménye következményeit.
Ezért a (2) bekezdés szerint a fiatalkorú elkövetővel szemben a felnőttkorúakra irányadó szabályok akkor alkalmazandóak, ha a fiatalkorúakra vonatkozó XI. Fejezet szabályaiban nincs eltérő rendelkezés.
Alapvető jogelv, hogy „Les specialis derogat legi generali”, azaz a speciális szabály lerontja az általánosat.
Itt viszont -jelenleg (!) találunk igen fontos speciális szabályt:
„109. § (3) A bűncselekmény elkövetésekor tizenhatodik életévét betöltött fiatalkorúra kiszabható szabadságvesztés leghosszabb tartama
a) életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekmény elkövetése esetén tizenöt év,…
(4) A büntethetőség elévülése határidejének számításánál és a visszaesőkre vonatkozó rendelkezések szempontjából a (2)-(3) bekezdésben meghatározott időtartamok az irányadóak.
Így a fiatalkorú büntethetősége életfogytig tartó szabadságvesztéssel is fenyegetett bűncselekmény akkor, ha a fiatalkorú az elkövetéskor a tizenhatodik életévét betöltötte, tizenöt év elteltével évül el.
Ilyen eset a magyar kriminalisztika újkori történetében emlékezetem szerint nem volt, de -abban az esetben ha a gyilkosságot az akkor 16 éves F.J. követte el- álláspontom szerint elévült, mert a speciális szabály lerontja az általánost.
A Kecskeméti Járásbíróság nyomozási bírája persze ettől függetlenül a letartóztatását elrendelte, mondván, hogy a vizsgálat (azaz a nyomozás vizsgálati szakaszának) lefolytatásának helye van, majd az elbíráláskori perbíróság fog állást foglalni az elévülés kérdésében. Emlékszünk az ügyészségi sajtóközleményre? A vizsgálatot le kell folytatni… hol van még az elbírálás…?
Nos abban biztosak lehetünk, hogy a Btk. az elbírálás időpontjában már ezt a vitatható rendelkezést nem fogja tartalmazni.
A Rendőrség nyomozás előtti eljárása
Ugyanakkor ettől függetlenül erősen vitathatónak tartom a Bács-Kiskun Megyei Rendőrfőkapitányság korábbi eljárását, miszerint éveken keresztül kizárólag körözési eljárását folytattak, az ügyben 2024. júliusáig nyomozást nem rendeltek el, amely pedig az elévülési időt megszakíthatta volna.
A büntetőeljárás megindításához a bűncselekmény egyszerű gyanúja szükséges. Az eltűnési ügyekben alapvető kérdés az, hogy az eltűntnek érdekében állt-e bármiért eltűnni, vagy másnak állt-e érdekében eltüntetni?!
Egy 11-es éves, szerető családi környezetben élő kisgyermek esetében mire is gondolhat a rendőrség 1-2 hét eredménytelen keresés után? Haza fog jönni? A kezdeti adatgyűjtés, majd annak megfelelő elemzése alapján igen hamar ki kell rajzolódnia, hogy azok a verziók nyugodtan kizárhatók, hogy a gyermek maga szökött volna meg, „világgá ment”, rokonokhoz vagy barátokhoz szökött. Ezen verziókra adott nemleges válaszok pedig viszonylag gyorsan csak a bűncselekmény gyanúját hagyhatják meg. Még egy baleset – pl. vízbe fulladás, kútba esés, közlekedési baleset, stb.- is rövid idő alatt megfelelően széleskörűen lefolytatott adatgyűjtésekkel, a környék átkutatásával kizárhatóak, vagy rendkívüli mértékben csökkenthetőek.
Jelen ügyben a gyermek kerékpárját, a gyilkosság vélt helyszíne, és a holttest megtalálási helye szerinti ingatlan mellett meg is találták 4 hónappal az eltűnés után.
A körözési tevékenységnek külön jogszabályi és szervezetszabályozó eszközei vannak, melyeket most nem részletezek, de még ez is előírja, hogy az eltűnt személy felkutatására illetékes körözési eljárást folytató rendőri szerv a bejelentő részletes meghallgatását követően, a körözés elrendelése után az eltűnt személlyel kapcsolatban ellenőrzi, hogy az eltűnt személy ismeretlen helyen tartózkodása összefüggésbe hozható-e bűncselekmény elkövetésével.
Az ügyben miért nem rendeltek el nyomozást? Senkinek nem jutott eszébe a 2,5 évvel korábbi Szathmáry Nikolett 7 éves kislány eltűnésének ügye? Akiről nem mellesleg szintén kiderült, hogy meggyilkolták.
A rendőrségi sajtótájékoztatón elhangzott, hogy ma nincs megoldatlan emberölési ügy. Igen, lehet, hogy így van -bár ebben sem vagyok biztos- de hány olyan eltűnési ügy van/lehet, ahol nem érte el a rendőrség ingerküszöbét, hogy bűncselekmény egyszerű gyanúját megállapítsa, amikor az eltűntnek a világon semmi oka nem volt a szeretteitől elmenni? Hány ilyen eltűnési ügy mögött lehet emberölés?
Évente több ezer eltűnési ügy van, a Rendőrség hivatalos honlapján jelenleg 2446 eltűnt személyt köröznek. Mekkora az emberölési látencia ezen ügyekben?
Persze nagyon rosszul nézne ki a statisztikai adatokban, hogy a racionálisan semmilyen módon nem indokolható eltűnési ügyekben -különös figyelemmel a 14 év alatti gyermekekre- emberölés egyszerű gyanúja miatt 1 éven túli nyomozások virítanának a Robotzsaru ügylistákban ahol 1-2 héten belül nem kerül megtalálásra a gyermek.
Ha valaki nem fizeti ki a 30.000 forintos rezsijét, és végrehajtóhoz kerül a tartozási ügye, a végrehajtó biztos nem fogja hagyni elévülni, a számítógép az elévülés beállta előtt kidobja neki, hogy valamit „lökni kell az ügyön”, hogy az elévülés félbeszakadjon. A rendőrség erre miért nem gondol egy ilyen ügyben?!
Véleményem szerint nem a jogalkotó legnagyobb hibája az, hogy az elévülés problémája egyáltalán felmerülhetett jelen ügyben. Megkerülhetetlen a rendőrség 24 éves eredménytelenségének okainak vizsgálata. Ha most F.J. nem jön elő ezzel a történettel, és nem hozza saját magát képbe, akkor lehet, hogy soha nem derül ki mi történt ezzel a kisfiúval. Most komolyan? Mit gondoltak? Kint él pl. Spanyolországban és boldog családi életet élhet, mert sikeresen megszökött a szerető családjából 11 évesen a rajta lévő ruhájában, egy fillér nélkül, a kerékpárját a fűbe dobva?
Amikor a kerékpárt 4 hónappal a kisfiú eltűnése után megtalálták a gyilkosság -jelen információk szerinti- helyszíne szerinti ingatlan mellett, akkor az ingatlan tulajdonosát, V. Józsi bácsit –akire ugye F.J. először vallott, hogy ő temette el az áldozatot a Péterrel- elszámoltatták, feltérképezték a tevékenységét, kapcsolatrendszerét? Nem volt pl. gyanús a kihallgatás alatt, a nonverbális kommunikációja koherált az általa elmondottakkal? Nem tűnt fel senkinek a helyi rendőrök közül, hogy itt egy esztergályos mester, aki állítólag előszeretettel veszi igénybe a helyi gyermekotthon kiszolgáltatott gyermekeit? Ezeket a gyerekeket felkutatták, ha nem miért? 1000 kérdés merülhet fel, melyre persze megalapozott választ az ügy iratai alapján lehetne adni. Ettől függtelenül erősen szkeptikus vagyok az elvégzett rendőri munka színvonalával kapcsolatban.
Talán nem ördögtől való azt gondolni, hogy a nyomozati iratanyagot megfelelő kriminalisztikai elemzéssel megvizsgálva a jövő bűnüldözői sokat tanulhatnának arról, hogy hogyan nyomozzanak úgy, hogy ne a véletlenen, vagy az elkövető lelkiismeretén múljon az, hogy egy ilyen megbocsáthatatlan bűncselekményt felderítsenek.
F.J. a nyomozási bíró előtt már tagadta az emberölést, azt vallotta, hogy kényszer, fenyegetés hatására tett tanúként beismerő vallomást. Megjegyzem, ez az egyik lehető legrosszabb, ezzel egyenes arányban legkevésbé sikeres védekezési mód. Ezzel az őt kihallgató rendőröket vádolja gyakorlatilag kényszervallatás bűncselekménye elkövetésével. A terhelt védekezésének pedig korlátja az, hogy mást bűncselekmény elkövetésével hamisan nem vádolhat.
Az emberölési ügyekben kötelezően sor fog kerülni az igazságügyi elme- és pszichológiai szakértői vizsgálatára, majd kiderül, hogy milyen az elmeállapota. Azt kizártnak tartom, hogy ebben az ügyben bármilyen jogellenes fenyegetésnek, vagy kényszernek alávetették volna.
Ennél sokkal izgalmasabb kérdés lesz, hogy a bűncselekmény beismerése során olyan „tettestudomású” tényekről beszámolt-e, amelyeket ugye csak az elkövető tudhatott, szerencsés esetben még az őt kihallgatók sem.
Ezt jelen ügyben jobban nem bontanám ki, semmilyen módon nem adnék ötleteket a védekezésre. Azonban az jól prognosztizálható, ha ilyen bizonyítékok nem lesznek, akkor az eljárásjogilag is problematikus tanúkénti kihallgatás közel sem lesz acélos bizonyíték.
Ne felejtsük el a Tábornok úr arról is beszélt az egyik sajtótájékoztatón, hogy azonosították a néhai Péter volt barátnőjét, aki megerősítette, hogy napi 500 forintért dolgozott a Péter az esztergályos mesternél, és abban az időben egyszer csak hazajött 200.000 forinttal (!) a 2000-es évben. Ezzel a szállal mi van? Miért és kitől kapta a pénzt? A 16 éves otthonbeli F.J-től biztos nem… Várhatóan sok érdekes kérdés lesz még az ügyben, amely szerintem feladja majd a leckét az ügyben eljáróknak.
A körözési eljárás eredménytelensége semmi mást nem igazolt, igazolhatott, csak azt, hogy a gyermek bűncselekmény áldozata lett. Gyermek elrablása, külföldre vitele, más családba helyezése esetében fel sem merült -bár ezek is bűncselekmények lennének- így alappal kellett volna felmerülnie az emberölés elkövetése gyanújának, és így folytatni nyomozást, akkor feltehetően fel sem merülhetett volna az elévülés problémája, legalábbis ha a gyanúsítást megelőző 15 évben végeztek volna az ügy felderítése irányába ható bármilyen nyomozási cselekményt…
Dr. Csontos Zsolt LL.M., ügyvéd