A gyanúsított vallomása bizonyítási eszköznek minősül. Éppen ezért a kihallgatásának jogi szabályainak ismerete alapvető fontosságú. A bizonyítási eszközök felderítése, összegyűjtése, biztosítása és felhasználása során a büntetőeljárásról szóló törvény rendelkezései szerint kell eljárni. Nem értékelhető ugyanis bizonyítékként az olyan bizonyítási eszközből származó tény, amelyet a bíróság, az ügyészség, a nyomozó hatóság, illetve a meghatározott hatóság bűncselekmény útján (pl. a vallomást kiverik a kihallgatottból), más tiltott módon (pl. bírói engedély nélküli telefonlehallgatás) vagy a résztvevők büntetőeljárási jogainak (pl. törvényes figyelmeztetések nélküli kihallgatással) lényeges sérelmével szerzett meg.
A nyomozás során először gyanúsítottként kell kihallgatni a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személyt. Ez az alábbi módon és sorrendben kell hogy megtörténjen.
Meg kell állapítani a gyanúsított személyazonosságát.
Ennek során a terheltnek nyilatkoznia kell az alábbi adatokról:
- neve, születési neve,
- születési helye és ideje,
- anyja neve,
- állampolgársága,
- személyazonosító okmányának száma,
- lakcíme, értesítési címe, tényleges tartózkodási helye,
- kézbesítési címe, telefonos elérhetősége.
Ezek általában mintegy gépiesen, valamely személyazonosító okmány, és a hatóság által hozzáférhető központi adatbázisokból beszerzett adatok alapján történik. A saját gyakorlatomban volt azonban olyan eset, ahol az egypetéjű fiú ikrek egyik tagja követett el bűncselekményt, és attól tartva, hogy ő maga körözés alatt áll, a testvére adatait diktálta be, miközben nála nem volt semmilyen irat, ami lebuktatta volna. A lakcím nyilvántartó adatai, nem mellékesen az ott szereplő fotó alapján is minden jónak tűnt, ugyanakkor a nonverbális kommunikácója felébresztette a gyanúmat, hogy valami nem stimmel. A kihallgatás menetében lekértem a lakcíme adatait is, és ekkor már láttam, hogy van egy ugyanide bejegyzett ikertestvére is, így már célirányos kérdések hatására beismerte, hogy a testvére adatait használta. Arra persze nem gondolt, hogy így újabb bűncselekményt is elkövet.
Nos az adatok felvételét és ellenőrzését követően jön a legfontosabb, a figyelmeztetés.
Ismertetni kell a jogait és figyelmeztetni kell arra, hogy
-
- nem köteles vallomást tenni, a vallomástételt, illetve az egyes kérdésekre történő válaszadást a kihallgatás folyamán bármikor megtagadhatja, de bármikor dönthet úgy, hogy vallomást tesz, akkor is, ha korábban a vallomástételt megtagadta,
-
- a vallomás megtagadása az eljárás folytatását nem akadályozza, és nem érinti a terhelt kérdezési, észrevételezési és indítványtételi jogát,
-
- ha vallomást tesz, bizonyítékként felhasználható, amit mond, illetve rendelkezésre bocsát, (itt érdemes megjegyezni, hogy igen sok kihallgató néz túl sok amerikai filmet, és úgy közli ezt a figyelmeztetést, hogy „amit mond az bizonyítékként felhasználható Ön ellen”, holott ez butaság., hiszen nem így szól a normaszöveg, és természetesen nem csak ellene, de mellette, érdekében is felhasználható amit elmondott. Különben nem is lenne értelme védekeznie.)
- mást bűncselekmény elkövetésével hamisan nem vádolhat, kegyeleti jogot hamis tényállítással nem sérthet (a továbbiakban együtt: terhelti figyelmeztetés).
Ezt a figyelmeztetést a nyomozás, valamint az elsőfokú és a másodfokú bírósági eljárás során történő első kihallgatásakor kell közölni, azaz ezt követően újabb és újabb kihallgatásokat követően nem kell ismételgetni.
A terhelti figyelmeztetést, valamint a terheltnek a figyelmeztetésre adott válaszát jegyzőkönyvbe kell venni. Ha ennek nem tesznek eleget akkor a vallomása – fontos kivétellel – bizonyítási eszközként nem vehető figyelembe.
Ez a kivétel az, hogy, ha a terhelt
-
- az eljárás során korábban terhelti figyelmeztetésben már részesült és a folytatólagos kihallgatása során védővel rendelkezik, vagy
- a terhelti figyelmeztetés után a közlését fenntartja.
No de mint láttuk a jogaira is ki kell oktatni. Ezek a jogok a következőek:
- megismerheti a gyanúsítás és a vád tárgyát, továbbá ezek változását,
- megfelelő idő és körülmények biztosítását kérheti a védekezésre való felkészüléshez,
- a büntetőeljárási jogairól és kötelességeiről felvilágosítást kapjon,
- védelmének ellátására védőt hatalmazzon meg vagy védő kirendelését indítványozza,
- a védőjével ellenőrzés nélkül tanácskozzon,
- vallomást tegyen vagy a vallomástételt megtagadja,
- bizonyítékot terjesszen elő, indítványt és észrevételt tegyen, az utolsó szó jogán felszólaljon,
- a tárgyaláson és a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés tárgyában tartandó ülésen jelen legyen és az e törvényben meghatározottak szerint kérdéseket tegyen fel,
- jogorvoslattal éljen,
- az eljárás ügyiratait – az e törvényben meghatározott kivételekkel – teljes terjedelmében megismerje,
- egyezség megkötését, illetve ügyészi intézkedés vagy határozat kilátásba helyezését kezdeményezze.
Ha még fogva is van tartva:
- megismerje a fogva tartásának okát és ennek változását,
- a fogva tartásáról egy általa választott személyt a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság tájékoztasson,
- a védőjével, és ha külföldi állampolgár, az államának konzuli képviselőjével a kapcsolatot felvegye, vele személyesen, postai vagy elektronikus úton ellenőrzés nélkül érintkezzen,
- az általa választott személlyel a vádemelés előtt az ügyészség, azután a bíróság rendelkezése szerint személyesen felügyelet mellett, továbbá postai vagy elektronikus úton ellenőrzés mellett érintkezzen.
Köteles:
- az eljárási cselekményeken a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság rendelkezéseinek megfelelően az e törvényben meghatározottak szerint jelen lenni,
- a lakcímét, értesítési címét, tényleges tartózkodási helyét, kézbesítési címét, valamint ezek megváltozását – a változást követő három munkanapon belül az eljáró bírósággal, ügyészséggel vagy nyomozó hatósággal közölni.
A bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság a terheltet a büntetőeljárásban történő részvételének kezdetekor a jogairól tájékoztatja és a kötelezettségeire figyelmezteti. A tájékoztatás kiterjed a költségkedvezmény indítványozásához való jogra és annak feltételeire, valamint az anyanyelv használatához való jogra is.
Ha a terhelt fogva van, az eljáró bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság a terheltet a jogairól írásban is tájékoztatja. A tájékoztatás kiterjed a fogva tartásnak az elrendeléséről szóló határozat szerinti, illetve a törvényben meghatározott lehetséges végső tartamára, a fogva tartás meghosszabbításának, fenntartásának és felülvizsgálatának szabályaira, valamint az e határozatokkal szembeni jogorvoslathoz, illetve a fogva tartás megszüntetése iránti indítvány benyújtásához való jogra is.
Azért, hogy a védekezésre való felkészüléshez megfelelő időt és körülmények biztosításához, és a védőjével való ellenőrzés nélküli kapcsolattartáshoz való joga érvényesüljön, a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság az eljárási cselekmény megkezdését vagy elvégzését legalább egy órára elhalasztja, ha a terheltnek a védekezésre való felkészülésre, vagy a védővel való tanácskozásra az eljárási cselekmény megkezdése előtt – a terhelt és a védő önhibáján kívüli okból – nem volt lehetősége.
A bíróság vagy az ügyészség a hozzátartozóval való érintkezést kizárólag a büntetőeljárás eredményessége, vagy más személy életének, testi épségének védelme érdekében korlátozhatja vagy tilthatja meg. Az erről szóló határozat ellen a terhelt és a védő élhet jogorvoslattal.
Mindezek után érünk el tartalmilag a lényeghez, amikor is a gyanúsítottal közölni kell magát a gyanúsítást, azaz azt, hogy milyen tényállás alapján milyen bűncselekmény elkövetésével gyanúsítják.
Ha a gyanúsított vallomást kíván tenni, a terhelti figyelmeztetés közlését követően meg kell kérdezni tőle
- a foglalkozását,
- a munkahelyét,
- az iskolai végzettségét,
- a családi körülményeit,
- az egészségi állapotát,
- a jövedelmi viszonyait,
- a vagyoni körülményeit,
- a katonai rendfokozatát, a címzetes rendfokozatát és a kitüntetéseit.
Nagyon fontos, de leginkább elméleti előírás, hogy a terheltnek módot kell adni arra, hogy a vallomását összefüggően előadhassa, és csak ezek utána, vagy ha ő maga nem akar élni ezen összefüggő vallomás tételi jogával, kérdések intézhetők hozzá. Nos a gyakorlatban ez szinte minden kihallgatáson, és szinte minden hatóság előtt nem így szokott történni, hanem folyamatosan kérdésekkel bombázzák a terheltet, így irányítva a kihallgatás menetét, és irányát. Ez jobb esetben nem prejudikatív, és bűnösség vélelmen alapuló, rosszabb esetben már itt a kihallgató fejében meglévő „igazságkép” alapján kerül rögzítésre.
Ha a terhelt vallomása a korábbi vallomásától eltér, ennek okát tisztázni kell.
Szintén elméletben a terheltnek nem tehető fel olyan kérdés, amely a választ magában foglalja vagy a feleletre útmutatást tartalmaz, a törvénnyel össze nem egyeztethető ígéretet tartalmaz, vagy valótlan tény állítását foglalja magában.
Ennek a semmibevételére tengernyi példát tudok felhozni, melyet a kihallgatás szabálytalansága körében részletezek inkább, mivel itt a jogi szabályok ismertetése a cél.
Ha a terhelt a vallomástétel megtagadását követően vallomást tesz, hozzá kérdés intézhető.
Ez megint egy jó elméleti előírás, a gyakorlatban számtalanszor előfordul, hogy a vallomást megtagadó gyanúsítotthoz lelkesen kérdéseket intéznek, melyek tételesen jegyzőkönyvbe is rögzítenek, hogy mindenki lássa, a súlyos kérdések terhe alatt meg sem mert nyikkani a szerencsétlen flótásunk. Ennek csak az a szépséghibája, ami az előző jogszabályi rendelkezésből következik: ha él a vallomás megatagadási jogával, akkor hozzá egyetlen kérdés sem intézhető.
Nagyon fontos, hogy a terheltnek az ügyben korábban, vagy más ügyben tanúként tett vallomása bizonyítási eszközként felhasználható, ha a vallomásról készült jegyzőkönyvből a tanúzási figyelmeztetés és az arra adott válasz egyértelműen kitűnik.
A terheltnek más ügyben tett vallomása bizonyítási eszközként akkor használható fel, ha a vallomásról készült jegyzőkönyvből a terhelti figyelmeztetés és az arra adott válasz egyértelműen kitűnik.
