A Be. meghatározza a tanú fogalmát:
Tanúként az hallgatható ki, akinek a bizonyítandó tényről tudomása lehet. [Be. 168. § (1) bekezdése]
tanúk padja egy amerikai tárgyalóteremben, forrás: www.flickr.com
Látszólag mindenki tudja ki az a tanú, de a gyakorlatban ennek megválaszolása olykor nagyobb felkészültséget igényel:
a Be. 163. § (1) bekezdése szerint pedig a bizonyítás azokra a tényekre terjed ki, amelyek a büntető és büntetőeljárási jogszabályok alkalmazásában jelentősek. Lényeges körülménynek pedig azok tekinthetők, amelyek megállapítása a bűnösség megállapítását vagy akár a büntetőjogi szankció kiszabását jelentősen befolyásolhatják.
Kiemelendő, hogy a tanú csak tényekre hallgatható ki, azaz jogkérdésre nem. Így pl. a tanú jogi álláspontja, véleménye tőle nem kérhető számon.
Ha a törvény kivételt nem tesz, a tanú köteles vallomást tenni.
A tanú vallomástételének akadálya:
- a vallomástétel tilalma
- a vallomástétel megtagadása[A Be. 169. § (1) bekezdése]
A tanú vallomástételének akadályát figyelembe kell venni akkor is, ha az a bűncselekmény elkövetésekor, illetve akkor is, ha a kihallgatásakor áll fenn.
Rendkívül fontos törvényi előírás, hogy a vallomástétel akadályaira vonatkozó rendelkezések megsértésével kihallgatott tanú vallomása – az e törvényben meghatározott kivétellel – bizonyítási eszközként nem vehető figyelembe.
A vallomástételi akadályok két csoportra oszthatóak. Egyik esetben a vallomástétel akadálya feltétlen (abszolút), ezért a törvényben írt feltételek fennállása esetén az, akinek a bizonyítandó tényről tudomása lehet, nem hallgatható ki tanúként;
a másik esetkörben azonban a vallomás megtétele vagy megtagadása az erre okot adó törvényi feltételek fennállása esetén a tanúnak az elhatározásától függ (azaz relatív vallomástételi akadály).
| Abszolút vallomástételi akadályok | Relatív vallomástételi akadályok |
| – védői titok | – magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná (de csak ebben a kérdésben!) |
| – vallási titok | – foglalkozási titok |
| – testi vagy szellemi állapot | – közmegbízatási titok |
| – minősített adattal kapcsolatos titoktartási kötelezettség | – médiatartalom-szolgáltató (az informátor személyének feledésének kérdésében!) |
Az abszolút akadályt megalapozó körülményeket az eljáró hatóság hivatalból köteles vizsgálni. A hatóságnak abban a ténykérdésben, amelyben a vallomástételi akadály fennáll, minden mérlegelés nélkül kell a kihallgatást mellőznie, mégpedig akkor is, ha az érintett személy esetleg vallomást kíván tenni.
Az abszolút vallomástételi akadályok
- A védői titok:
A védői titok kapcsán ki kell emelni, hogy az nem egyenlő az ügyvédi titokkal, azaz minden védői titok ügyvédi titok, de nem minden ügyvédi titok védői titok.
A védő tanúként történő kihallgatása kizárt minden olyan bizonyítandó tényre, amelyre vonatkozó tudomása a védői pozíciójából származott (amit mint a terhelt védője megtudott), továbbá arra is amit ő a terhelttel mint a védője közölt. Az ilyen tények tanúként való közlésére a védence sem adhat érvényes felhatalmazást a védőnek.
Az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Üttv.) 9. § (1) bekezdése határozza meg az ügyvédi titok fogalmát:
Ügyvédi titok minden olyan tény, információ, adat, amelyről az ügyvédi tevékenység gyakorlása során szerzett tudomást.
Az ügyvédi titok (mint foglalkozási titok!) kiterjed a titkot tartalmazó iratra és más adathordozóra is
A titoktartási kötelezettség független az ügyvédi tevékenység folytatására létrejött jogviszony fennállásától, és az ügyvédi működés, vagy a megbízási jogviszony megszűnése után is fennmarad.
A titoktartásra kötelezett személy az ügyvédi titkot mindenkivel szemben köteles megőrizni. [Etikai Szabályzat 3/1. pontja]
A gyakorlatban az is problémát jelenthet, hogy kit kötelez az ügyvédi titok: csak az ügyvédet, vagy pl. az ügyvédi iroda titkárnőjét is?!
A titoktartási kötelezettség alanyai
- ügyvédi tevékenység gyakorlója
• ügyvédi iroda
• társas ügyvédi iroda
• helyettes ügyvéd, alkalmazott ügyvéd,
ügyvédjelölt, jogi ea., egyéb alkalmazottak
• az archiválást, feldolgozást végző személy
• könyvelő
• egyéb közreműködők
• kamarai szervek, tisztségviselők
Az ügyvédi titokkal az ügyfél vagy jogutódja jogosult rendelkezni. [Üttv. 12. § (1) bek.]
A titoktartás alóli felmentés
Az ügyvédi tev. gyakorlója az ügyvédi titokról csak akkor tehet tanúvallomást, akkor szolgáltathat adatot, ha részére a titok jogosultja felmentést adott. (Üttv. 9. § (3) bek.)
kivéve a védői titkot! – ez abszolút tilalom, ez alól ugyanis nem adható felmentés. Az ügyvéd tehát, mindarról, amelyről védői minőségében szerzett tudomást, nem tehet vallomást.
Minden más esetben tehát relatív vallomásmegtagadási akadályról van szó. Ez alól felmentést adhat a titokgazda. Ezen felmentés körében :
• formai követelmény – nincs
• tartalmi követelmény – határozott legyen
• a titokgazda elérhetetlensége
• hivatalos személy szerezte be.
Kivételek a titoktartási kötelezettség alól ( Üttv. 10.§, 12. §, Etikai Szabályzat 3/2., 3/3.)
az ügyvédet nem terheli titoktartási kötelezettség:
– saját ügyféllel, munkáltatóval szemben
– az ügyvédi iroda tagjait egymással szemben
– alkalmazottal, helyettes ügyvéddel szemben
– kamarai eljárásban
– ügyvéd ellen indított perben
– ügyvéd elleni büntetőeljárásban
– ügyvéd/ügyfél a bcs. sértettje
– megtévesztett ügyvéd
• Egyéb törvényekben:
– pénzmosási tv.
– versenyhivatali eljárásban.
A védekezés céljából készült irat védelme (Üttv. 13. §)
• hatósági ellenőrzés, szemle, vagy házkutatás:
titkot tartalmazó iratokat, adatokat nem tárhatja fel, de a hatóság eljárását nem akadályozhatja;
• védekezés céljából készült irat: az ügyvéd és ügyfele közötti kommunikáció során keletkezett, és e jellege magából az iratból is kitűnik;
• nem minősül védekezés céljából készült iratnak: ami nincs az ügyfél, vagy az ügyvéd birtokában.
2. Vallási titok
Az egyházi, vagy a törvény szövege szerint ilyen jogállású más személy tanúként kihallgatásának abszolút tilalma csak azokra a tényekre vonatkozik, amelyek az e hivatásbeli titoktartás körébe tartoznak.
Arra nézve, hogy ki tekinthető egyházi személynek a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. tv. (a továbbiakban: Ehtv.) határozza meg.
Vallási közösség a természetes személyek minden olyan közössége, szervezeti formától, jogi személyiségtől vagy elnevezéstől függetlenül, amely vallás gyakorlására alakult, és elsődlegesen vallási tevékenységet végez. (6.§)
Vallási közösség működhet jogi személyiség nélkül, valamint jogi személyiséggel rendelkező szervezeti formában:
- jogi személyiséggel rendelkező vallási közösség,
- a vallási egyesület,(pl. a Magyar Szcientológiai Egyház)
- a nyilvántartásba vett egyház,
- a bejegyzett egyház és
- a bevett egyház.
A bevett egyház, a bejegyzett egyház, a nyilvántartásba vett egyház, illetve a vallási egyesület azonos hitelveket valló, természetes személyekből álló, önkormányzattal rendelkező autonóm szervezet. (7.§)
Az Ehtv. 12. §-a meghatározza:
Az egyházi személy a bevett egyház, a bejegyzett egyház, illetve a nyilvántartásba vett egyház belső szabályában meghatározott, az egyházi jogi személy szolgálatában álló, egyházi szolgálatot sajátos egyházi szolgálati viszonyban, munkaviszonyban vagy egyéb jogviszonyban teljesítő természetes személy.
Az egyházi személy a hitéleti szolgálata során tudomására jutott, személyiségi jogot érintő információkat nem köteles állami hatóság tudomására hozni.
Az Ehtv. 12/A. § (1) bekezdése szerint:
„A vallási egyesület vallásos szertartást hivatásszerűen végző tagja a vallási egyesület szolgálatában álló, munkaviszonyban vagy egyéb jogviszonyban foglalkoztatott természetes személy.”
Ugyanezen törvényhely (2) bekezdése alapján pedig a vallási egyesület vallásos szertartást hivatásszerűen végző tagjára a 12. § (2) és (3) bekezdését alkalmazni kell.
Az egyházi személy ( valamint a vallási egyesület vallásos szertartást hivatásszerűen végző tagja) kizárólag arra a bizonyítandó tényre nem hallgatható meg, amire hivatásánál fogva – a hitéleti ténykedésével összefüggésben – titoktartási kötelezettsége áll fenn.
Végső soron az egyház vezető hivatalának vagy személyének megkeresésével dönthető el, hogy a bizonyítandó tényre vonatkozó tudomás titoktartási kötelezettség alá esik, vagy sem.
Az egyházi személy titoktartási kötelezettségének tipikus esete a gyónási titok.
3. Testi vagy szellemi állapot
Az tanúskodhat, aki képes a körülötte zajló jelenségek, történések észlelésére, és az észlelések emlékképként való rögzítésére, megőrzésére, avagy a mástól szerzett jelenségekre történésekre vonatkozó információk emlékezetben tartására. Akinek hiányzik ez a képessége, nem lehet tanú.
A tanúskodási képesség hiányának megállapítása kettős feltételtől függ. Objektíve függ a kihallgatni kívánt személy fogyatékosságától. A testi fogyatékosság azonban önmagában még nem alapozza meg a vallomástételi képesség hiányára vonható következtetést, hanem csak akkor, ha az valóságos összefüggésben van a releváns történés (tény) észlelésének a módjával vagy lehetőségével. A mozgáskorlátozott személy pl. minden további nélkül kihallgatható az általa látottakról vagy hallottakról, a vak ember is tanúvallomást tehet az általa hallottakról, csak a “látottakról” kizárt a kihallgatása. Szubjektíve az eljáró bíróság, ügyész vagy nyomozó hatóságnál szolgálatot ellátó személy (hatóság) megítéléstől függ a vallomástételi képtelenség megállapítása, nevezetesen attól, hogy a hatóság a testi-szellemi fogyatékosságot olyan mértékűnek értékeli-e, amelyből nyilvánvalóan következik, hogy a tanú nem tud helyes – a valóságot tükröző – vallomást tenni.
4. Minősített adattal kapcsolatos titoktartási kötelezettség kérdése
a tanú által a vallomásban közölhető tény minősített adat, a titoktartási kötelezettség alóli felmentés hiánya szintén a vallomástétel abszolút akadálya. A tanú a minősített adat körén kívül eső tényekre nézve azonban köteles vallomást tenni.
A minősített adatok védelméről szóló hatályos rendelkezéseket a minősített adat védelméről szóló 2009. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Mavtv.) tartalmazza. A törvény meghatározza a minősített adatok fogalmát, körét, a minősítési szinteket (“Szigorúan titkos!”, “Titkos!”, “Bizalmas!”, “Korlátozott terjesztésű!”), az azokhoz kapcsolódó érvényességi időket, a minősítésre jogosultak körét, a minősítési eljárást, a minősített adatok megismerésének, felhasználásának, átadásának részletes szabályait.
A Mavtv. 3. §-a meghatározza:
minősített adat:
a) nemzeti minősített adat: a minősítéssel védhető közérdekek körébe tartozó, a minősítési jelölést az e törvényben, valamint az e törvény felhatalmazása alapján kiadott jogszabályokban meghatározott formai követelményeknek megfelelően tartalmazó olyan adat, amelyről – a megjelenési formájától függetlenül – a minősítő a minősítési eljárás során megállapította, hogy az érvényességi időn belüli nyilvánosságra hozatala, jogosulatlan megszerzése, módosítása vagy felhasználása, illetéktelen személy részére hozzáférhetővé, valamint az arra jogosult részére hozzáférhetetlenné tétele a minősítéssel védhető közérdekek közül bármelyiket közvetlenül sérti vagy veszélyezteti (a továbbiakban együtt: károsítja), és tartalmára tekintettel annak nyilvánosságát és megismerhetőségét a minősítés keretében korlátozza;
b) külföldi minősített adat:
ba) megjelenési formájától függetlenül az Európai Unió valamennyi intézménye és szerve, továbbá az Európai Unió képviseletében eljáró tagállam, a külföldi részes fél vagy nemzetközi szervezet által készített és törvényben kihirdetett nemzetközi szerződés vagy megállapodás alapján átadott olyan adat, amelyhez történő hozzáférést az Európai Unió intézményei és szervei, az Európai Unió képviseletében eljáró tagállam, más állam vagy külföldi részes fél, illetve nemzetközi szervezet minősítés keretében korlátozza,
bb) a Magyar Honvédség nemzetközi műveletei és gyakorlatai keretében keletkezett, illetve felhasznált olyan adat, amelyhez történő hozzáférést a műveletben résztvevő felek – a művelet vagy gyakorlat követelményei szerinti minősítéssel – korlátozzák, attól függetlenül, hogy a
részes felek által képviselt államokkal Magyarországnak van-e a ba) alpontban foglaltaknak megfelelő megállapodása a minősített adat védelmére és cseréjére, és a minősített adat kezelésére vonatkozó rendelkezéseket a Magyar Honvédség, illetve a műveletet vagy a gyakorlatot irányító más részes fél határozza meg,
A törvény lényegileg egységesen szabályozza a nemzeti és a külföldi minősített adatok védelmét. Ha közigazgatási, bírósági, szabálysértési vagy egyéb hatósági eljárásban a titoktartásra kötelezettnek nemzeti minősített adatról kell nyilatkoznia, a titoktartási kötelezettség alól csak az adatot minősítő személy adhat a döntésével felmentést.
A büntetőeljárásban a felmentést a titoktartási kötelezettség alól az ügyben eljáró bíróságnak, illetőleg – a nyomozás során – s nyomozó hatóságnak vagy az ügyésznek kell a minősítő megkeresésével megszereznie. A felmentésre irányuló megkeresésben azonosításra alkalmas módon kell megjelölni azokat a kérdéseket, amelyekre a felmentést kérik. A minősítő döntése köti a bíróságot, illetőleg az ügyészt vagy a nyomozó hatóságot. A titoktartási kötelezettség fenntartása azt eredményezi, hogy a tanút a minősített adat körébe eső tényre nem lehet tanúként kihallgatni. A felmentés megadása esetén a tanúként történő kihallgatásnak nincs akadálya.
Dr. Csontos Zsolt LL.M.,
gazdasági büntetőjogi szakjogász